A nagyvilágban majd' mindenegyes napon egy-egy jeles dolog ünneplése folyik. Az fehérnépek épp úgy dicsőséges napot kapnak a kalendáriomban, mint a léptől gyötörtek, vagy a fenyerkes bakator. S ma ippeg az anyanyelvünk ünnepeltetik, úgy illik tehát, hogy szót ejtsünk a magyar szó évszázadairul!

Magyar Nyelv Napja

Ékes nyelvezetünk szapora e-ivel, furmányos, szó eleire ható virgonc ragzásaival nehézkes, fojtó lehet külhoni barátink szájában. No, de magunk népének szívmelengető, s oly édesség e különcsége is, hisz mégiscsak a mienk s hát ha nem akad más, bizony ezt kell szeretni.

Egy dolog bizonyos azonban, hogy atyánkfiainak sokasága nem birtokol tudomást annak hosszas históriájáról, hogy honnan s miként alakult e maradandó s csak nekünk ismert anyanyelvünk.

A teremtő múlt hajnalán, Urálok hágóin át, tekervényes poroszkálások módján, minthogy hont foglaltak derekas ősatyáink, beszélniük csak kellett, így hát mi adatatott, az ugor és finn nyelvezetek váltották a jurtakilincset egymásnak tenyerébe.

Tudományban járatos professzorok atyáink maguk után hagyott emlékeikben kiolvasták az első magyar nyelvezet emlékeit, az atyaúristen 1200-ik évében fogant Halotti beszéd és könyörgés képiben.

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben terömtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës aduttȧ valá neki pȧrȧdicsumot hȧzoá. Ës mënd pȧrȧdicsumben valou gyimilcsëktűl mondá neki élnië.

-furmányos és kacifántos beszéd annyi bizonyos.

Későbben Az Ó magyar Mária-siralom is kezük ügyébe rakódott, hogy figyelmük továbbra is ősi anyáink hangzatos szavaira tegyék.

Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedëk,
búol oszuk, epedëk,
    

Válȧszth világumtúl,
sidou fiodumtúl,
ézës ürümemtűl.

Nemes nyelvezetünk kincseiből későbben sem adatott hiány. Az dicsőségtől teljes reformátusok korában lépett fejlődésnek irodalmi kultúrafőnk hétmérföldes csizmával. Károli Gáspár az nyühenyész latinokat újranyűtte, hogy hitünk segedelmét szolgálja, s szent Bibliánkat egységes magyarra fordította, hogy az úr napjának szertartásit az szegény paraszt is felfoghassa szegényes szóismeretivel. A kor nagy szónyűvői között ismeretes még Bornemissza Péter, ki első honi drámaírnok volt történelmükben.

Röneszánsz, majd barokk következett, s nyelvezetünk nemesedése egyre csak növekedék, akár az tokaji jóbor aranykoronája. Ama 1700-as esztendőben jótevőnek a királyi udvarok testőrírói mondhatóak, kik nemes feladataik terhe mellett is anyanyelvükön szállították a fejlődő európaiak tudományát.

S töré magát az nyelvújítás kornoka is, Kazinczy Ferenc akadémikus, hogy az beszédet fortéllyal javítsa. Nemesb vágyásai célhoz is érettek, s repeshetett mind, ki költészet, sajtó vagy csupán az puritán szavajárás barátja, hisz nyelvtanunk és szókincsünk is derekas fejlődéssel dicsőült újfent. Kaptunk így burgonyát, magyarított fotelt és pongyolát épp úgy, mint dölyföt nyelvi kincstárjainkba, hisz mért is mondanánk azt puritánul: nyakkendő!, ha azt is mondhatnók: nyaktekerészeti mellfekvenc!

Az nagy fejlődésekben pediglen alakított a háborúskodás, országink határait összenyomorgatták, így számos határon túl esett magyarok kétnyelvűekké váltak ekképpen. Nyelvjárásaink eltünedeztek s helyökbe csoportos nyelvezetek ütötték fel fejeiket, jeles példánya az metropoliszok gyors iramú növekvése s jellegzetes polgári föttyeik.

Alakult az másképp a tornyos falvakban is: ippeg úgy, dikk, már Józsi, hogy a radai rossebbnyila virgácsolta a fonyákos buzurgányokat, mint csarnyaki kágyillók rezseveny sruttymánkoltak elibe, a plépostig megen visszájára!

S a gyors iramodásban már a hivatalok és pékek is sajátságosan perelve váltottak szavaikkal:

„Az ingatlan-nyilvántartásba való betekintés céljából az érintett tulajdoni lap tartalmát számítástechnikai eszközzel, olvasható formában kell megjeleníteni. A betekintést saját számítástechnikai eszközével az ingatlanügyi hatóság kérelemre – kizárólag a saját illetékességi területén található ingatlanokra vonatkozóan – biztosítja.”

Aztán eljött az Geszti Péter korszaka s édes anyanyelvünk gyomra bokából felfordult, minthogy ő imígyen tromfolt vala:

Mosolyog a doki,
szép nap ez a mai,
lazítanak egyet a szívizmai!
Figyeli hogy húznak el
a motorosok a tájba,
lesznek új donorok éjféltájba!
Füstbe megy velem a terve
a szervvel - a szerver ellene sztrájkol! (sztrájkol)
Hallod-e, balsors? Ülj le, egyes!
A magyarok Istene ma engem like-ol!
(Imába száll a bátorság, nem is üveggolyó a távolság!)
Kedvem szittyan, illa berek, odaverek,
hol a helyi kocsma?
Bármi van is odamegyek!
Mindenki őrizze meg a pánikját,
nyugalomra semmi ok,
a pálinkát mint egy linket,
nyomom, ami innen mutat egy vészkijáratot!

Kedvelés által tessék követni rendszeresen megjelenő enciklikánkat!