Öröm töltheti el minden józan gondolkodású és magasb esztétikai itélő képességgel megáldott hazánkfiának kebelét, minthogy olybá tűnik, hosszú évek céltalan szellemi tévelygése után nemzeti intézményeink visszataláltak a számukra kijelölt helyes útra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ama tény, hogy ez elmúlt időkben két jeles műintézményünk is megváltoztatta nevének általános írásmódját és szimbolikáját, így letérvén a gyalázatos modern ízlésrombolás útjáról a jóval fennköltebb antik értékeszmény magasztos céljai felé. Lássuk hát, mint mozdult el az ízlés a kívánatos irányba az elmúlt időkben!

Itt látható nemzetünk teátrumának előző, minden ép ízlésű ember számára viszolyogtató emblemája. Viszkető kórságra emlékeztető pöttyök mutatják a szellemi romlottságot, melyben ez a nemkívánatos ábrázolás fogant. A kommün vöröse találkozik itt a nyugatias életvitel romlottságának ördögi feketéjével.

Nem úgy az itt látható új fölirat, mely magasztos pompájában magában hordozza országunk színjátszásának nemes hagyományit.

E förtelmes mázolmányt hordta magán ezidáig legfőbb nemzeti pénzintézetünk. A vitatható tehetségű tervező itt sem átallott élénk színeket vinni munkájába az ilyenkor szokásos, emelkedett aranysárga helyett. Hisz miként is ismerné fel ebből a pórok avatatlan szeme, mit is látnak kevéske papírpénzeiken?

Országunk bankjának új symboluma esetében ilyetén probléma nem merülhet fel. A magyar nemzeti jelleget a címer, a bankókhoz való viszonyt pedig a kerek pengőforma és az aranyban tündöklő szín tárja elénk. Jó érzés látni tehát, hogy hazánk jeles intézményei lemondtak a kortársnak mondott ízléstelenségről, és a színek nyegle használatáról a magasztos eszmék, és legszebb dualizmus-korabeli hagyományaink méltatása kedvéért!